Csordás Vanda Clio
Egy bűnöm van csak, de én azt vállalom
Szerelem ül a vállamon
Hangosan kacag, úgy szeretkezik
Mikor bennem egy dal Tőle megszülethetik
Egy bűnöm van csak, de én azt vállalom
S nincs már bennem semmi fájdalom
S a lét, mely kezembe adja legszebb szavát
Úgy ül mellettem, mint igaz jó barát
Egy bűnöm van csak, de én azt élvezem
Hogy Szerelem vezeti féktelen vad szívem
Mindig csak kacag, úgy szeretkezik
Mikor bennem egy dal Tőle megszülethetik.
Csillapíthatatlan éhség gyötör
Óh, kérlek titeket, ennem adjatok
Ömlenek szívembe a szavak
Kezeimbe papírt s tollat adjatok
Lépteim alatt halkan kopik a föld
S új ruhát ölt bennem a lent és a fönt
És én már semmi mást nem kérek tőletek
Csak kezeimbe papírt s tollat tegyetek
A többi, mint édes Csoda, születik meg majd
S úgy bújik elő, mint ékes gondolat
S én átadom mindazt, mi nekem elmondatott
Csak kezeimbe papírt s tollat adjatok
Éhségem mohó vágyként lüktet,
Hogy születése legyen egy új jövendőnek
S míg dobban e szív, s míg érez e lélek
Adjatok papírt, s tollat kezeimbe kérlek!
Kolbászkerítést fon a Hold
Dolmánykabátján szellőlányka lesz a rojt
S ha habozik, akkor is jót akar a száj
De mondd csak!
A szem mond igazat, vagy a szó, ami száll?
Mennyi és mennyi, megannyi lopott pillanat
Szemed szemembe nézett, s benne otthonra akadt
Szemem szemedbe révedt, s oly közel lett a lég
De mondd csak!
Ha felfedjük titkos táncunkat, ránk sújthat-e a vég?
Mondd csak!
Ha majd kolbászkerítést fon az égre a Hold
S dolmánykabátján szellőlányka lesz a rojt
Fogsz-e akkor is úgy rám nézni?
Fogja-e szemed szememet igézni?
S ha majd a Csend megszüli nekünk az Igaz pillanatot
Mondd csak!
Lehetek-e én az a Szellőlányka, melyet a Hold a kabátodra felaggatott?
Ki röpteti a szelet?
Ki súgja meg neki, hogy merre mehet?
Ki mutat neki irányt, s utat?
És honnan tudja, hogy mi után kutat?
Lenne az Égen egy nagy Tanár?
Ki mindenkinek dirigál?
És vajon Ő honnan tudja, mi helyes?
Hogy melyik szellő merre mehess?
És szólni, ugyan hogyan szól nekik?
Rájuk int, vagy csak csendben odakacsint?
S a kóbor Szelek mindegyike
Szót fogad neki, s tudja, mit kell tennie?
S ha éjjel a nagy Tanár alszik egy picit
Akkor az égen egy Szellő se moccanik?
Egyik se fúj se jobbra, se balra?
Csak akkor, ha Ő azt úgy akarja?
S ha Ő néhanap mérges, vagy kiabál kicsit
A szellők Őt akkor is, akkor is szeretik?