Az összedőlt torony

Egy tornyot építettem ma az óvodában
Magasat, óriást, gyönyörűt
De hiába vigyáztam nagyon rá
Végül az egész összedőlt
Én pedig dühöngtem megint,
És belerúgtam mindenbe, amit csak értem
Vérzett a Pisti orra,
Azt mondták megütöttem, de nem emlékszem
Elsötétült előttem minden
Rám szállt a szürke köd,
Nem volt többé uralmam
a kezem, a lábam fölött

Egy tornyot építettem ma az óvodában
Magasat, óriást, gyönyörűt
De végül, hiába vigyáztam rá, ma is összedőlt
Leomlott az egész újra meg újra
Én pedig belerúgtam abba a kisfiúba
Betőrt a feje, és vérzett az orra
Én pedig ütöttem őt egyre
Mintha csak ő tehetne róla
Mert ma is elsötétült előttem minden
Egyszer csak rám szállt a szürke köd
És többé már nem volt uralmam
a kezem, a lábam fölött

Egy tornyot építettem ma az óvodában
Magasat, óriást, gyönyörűt
Aztán egyszer csak elsötétült előttem minden
És minden, minden összedőlt.

Pöttyös harisnya

Ma csak azért is a szakadt harisnyámat vettem fel az óvodába,
Azt a piros-fehér pöttyöset,
Amiben olyan a lábam, mint egy hatalmas katicabogár,
És amire azt mondta a Dani, hogy úgy nézek ki benne,
Mint egy ronda óriás Túró Rudi.
Úgy utálom a Danit!
Mindig csak csúfol, és meghúzza a hajamat.
Tegnap is összefirkálta a rajzomat,
Majd széttépte, és a padlóra dobta.
Az óvónéni meg azt mondta,
Hogy a Daninak most nehéz,
Hagyjuk őt békén picit,
És legyünk vele türelemmel.
Pedig szép színes pillangók voltak a képen,
Amit anyának szerettem volna,
És virágok is voltak rajta, illatosak,
És összefirkálta rútul, és széttépte, majd a földre dobta,
És verekszik is mostanában sokat,
Nekem is meghúzta a hajamat!
És csúfolt is undokul!
És utálom őt nagyon!
És tudom, hogy most lett árva,
És hogy most szegény idegenek között,
De én akkor is szerettem a piros-fehér pöttyös harisnyámat,
Ami miatta szakadt ki, amikor ellökött,
Mert azt mondta, hogy ronda dagadt Túró Rudi vagyok benne,
Aki senkinek se kell, és akit senki se szeret,
És hogy a rajzom is ocsmány,
És összefirkálta feketével, majd széttépte,
És a földre dobta,
Pedig azt az anyukámnak!
És utána meghúzta a hajamat!
Én pedig sírtam, mert fájt nagyon,
De az óvónéni azt mondta,
Hogy hagyjuk őt most békén,
Legyünk türelemmel,
Mert nagyon nehéz neki,
Hogy most lett szegény árva,
De nekem akkor is fáj, amit csinált,
És mindent el fogok mondani,
Ha bejön végre az anyukája.

Ma nagy vagyok

Ma egyedül jöttem el az óvodába
Mert anya fáradt volt, és a kanapén aludt
Tegnap este sokáig énekelt kint a konyhában
Táncolt, sírt, és zenét hallgatott
És hangosan csörögtek lent a földön mind az üres üvegek,
És eltört a kedvenc tányérom is, a legó pókemberes.

Ma egyedül jöttem el az óvodába
Mert anya fáradt volt, és a kanapén aludt
Sokat szomorú mostanában
Mióta apa elment, és magunkra hagyott
Anya azt mondja, hogy minden összedőlt,
Hogy vége van mindennek
Hogy apa nem jön haza többet
Mert talált egy fiatalabbat, szebbet.

Ma egyedül jöttem el az óvodába
Mert anya fáradt volt, és a kanapén aludt
Tegnap este sokáig énekelt kint a konyhában
Táncolt, sírt, és zenét hallgatott
Nekünk azt mondta, hogy feküdjünk le aludni
Hogy most nincs ereje velünk foglalkozni
Pedig rajzoltam neki egy traktort is, pirosat
Mert ez a kedvenc színe
De meg se nézte, mert csupa könny volt a szeme.

Ma egyedül jöttem el az óvodába
Mert anya fáradt volt, és a kanapén aludt
Tegnap este sokáig énekelt kint a konyhában
Táncolt, sírt, és zenét hallgatott
És hangosan csörögtek lent a földön mind az üres üvegek,
És eltört a kedvenc tányérom is, a legó pókemberes
Amit még nagyitól kaptam mielőtt angyalszárnya lett
Mielőtt apa elment, és mindennek vége lett
Pedig én rajzoltam anyának egy traktort is, egy pirosat
De ő csak sírt tovább, és rátette a borospoharat.

Ma nagyon rossz voltam

Ma egész nap a jöttödre vártam,
Pedig nagyon rossz voltam az óvodában
Nem akartam, tudom, megígértem
De végül ütöttem-vágtam, akit értem
Csúnyát mondtak a kis Katikára,
Meg hogy neki nincs is lába
Meg hogy nincs ki mind a négy kereke
Pedig tolókocsiban ül, és nevettek rajta, hogy hehe
És hogy Julika néni is csak a fejét rázta
Hogy nem mondunk csúnyát senki húgára
Meg hogy nem tehet róla, hogy baleset érte
És nem tud lábra állni szegényke.

Ma egész nap a jöttödre vártam,
Pedig nagyon rossz voltam az óvodában
Nem akartam, tudom, megígértem
De végül ütöttem-vágtam, akit értem
Csúfolták rútul a kis testvérem
Engem meg elkapott a pulykamérgem
Pedig annyira igyekeztem ma jó lenni, de igazán
Hogy este újra együtt játszhassunk vacsora után
Hogy végre ránk is legyen időd anya
Hogy újra együtt nevessünk, mint mikor még itthon volt apa.
Mikor még nem rakták bele abba sötét földbe
Mikor még nem fulladtunk bele a nyirkos csöndbe

Ma egész nap a jöttödre vártam,
Pedig nagyon rossz voltam az óvodában
Nem akartam, tudom, megígértem
De végül ütöttem-vágtam, akit értem
Mert csúfolták megint a kis Katikát
Hogy nincsen neki lába
Meg hogy az apukámat beletették egy sötét faládába
És hogy nem jön vissza többé, mert ő már halott
Ostobák mind, és a Julika néni is csak hallgatott
Pedig ma annyira igyekeztem jó lenni, de igazán
Hogy este újra együtt játszhassunk vacsora után
Hogy újra együtt nevessünk, mint mikor még itthon volt apa
És el is fogom mondani neki mind, csak jöjjön már haza!

error: Védett tartalom!