Nyaralunk

Ma arra, hogy két év után újra nyaralok, meg arra, hogy ebben az utóbbi két évben szinte mindent elveszítettem, mit csak az Ég adott, meg arra, hogy oly sokszor hittem azt, hogy ezt már nem bírom tovább, hogy ebbe belehalok. Ma arra, hogy tényleg újra nyaralok. Hogy süt a Nap végre rendületlenül, és türkiz a víz színe, hogy hívnám Anyucit, mint mindig azelőtt, hogy szerencsésen megérkeztünk, de aztán dobom is el a telefont izibe. Mert már nem mondja úgyse senki, hogy rendben van Vandikám, vigyázzatok nagyon egymásra, és érezzétek jól magatokat. Mert már senki sincs, kit felhívhatnék, miközben ragyog odakint a Nap. És tudom gyászfeldolgozás, és ideje elengedni a halottakat, hiszen békésen morajlik a tenger és hívogatón süt fent a Nap. S én SUP-ra szállok, és úgy evezek, mint a veszedelem, és hiszem, ha elég erősen húzom az evezőt, akkor a túlsó partot még elérhetem, és elmondhatom nekik, amire alkalom már nem adatott, de a karom nem elég erős, és a hullámok is túl nagyok.
Ma arra, hogy révésznek is csapnivaló vagyok.
Ma arra, hogy két év után újra nyaralunk, és hogy végre boldog a két gyerek. Hogy újra nevet, hogy újra kacag, és hogy ezért bármit megteszek. Mert megígértem nekik, hogy örökkön nem eshetik, és hogy idén újra a tengerre jövünk, hogy halacskák közt úszunk majd, és a parton heverünk. És hogy nem csak úgy teszünk, hanem tényleg megengedjük magunknak a boldog nevetést, ha csak pár napra is, de elengedjük mind e két év szenvedést. Hogy éjjel hanyatt fekve bámuljuk a ránk hulló csillagokat, hogy több méteres hullámokkal szabatjuk át a mellkasunkat, hogy a nap végén majd moccanni se tudunk, mert rákvörösre égett a bőrünk, s hogy még ezen is csak együtt sírunk, vagy együtt nevetünk.
Ma arra, hogy két év után újra együtt nyaralunk. Hogy szikrázóan süt a Nap, és édes kék a tenger nekünk. Hogy megannyi halacska ficánkol, miközben közöttük víg lubickolunk, meg arra, hogy erre a szűk két hétre mi magunk is elhisszük, hogy boldogok vagyunk. Mert ma arra, hogy süt odakint a Nap, és hogy marja a sós víz a szemünk, de mi akkor is együtt úszunk kint a végtelen vízen, és a hajóban is együtt evezünk.