Egy tornyot építettem ma az óvodában
Magasat, óriást, gyönyörűt
De hiába vigyáztam nagyon rá
Végül az egész összedőlt
Én pedig dühöngtem megint,
És belerúgtam mindenbe, amit csak értem
Vérzett a Pisti orra,
Azt mondták megütöttem, de nem emlékszem
Elsötétült előttem minden
Rám szállt a szürke köd,
Nem volt többé uralmam
a kezem, a lábam fölött
Egy tornyot építettem ma az óvodában
Magasat, óriást, gyönyörűt
De végül, hiába vigyáztam rá, ma is összedőlt
Leomlott az egész újra meg újra
Én pedig belerúgtam abba a kisfiúba
Betőrt a feje, és vérzett az orra
Én pedig ütöttem őt egyre
Mintha csak ő tehetne róla
Mert ma is elsötétült előttem minden
Egyszer csak rám szállt a szürke köd
És többé már nem volt uralmam
a kezem, a lábam fölött
Egy tornyot építettem ma az óvodában
Magasat, óriást, gyönyörűt
Aztán egyszer csak elsötétült előttem minden
És minden, minden összedőlt.