Kategória: Versek

Beküldve:

Az összedőlt torony

Egy tornyot építettem ma az óvodában
Magasat, óriást, gyönyörűt
De hiába vigyáztam nagyon rá
Végül az egész összedőlt
Én pedig dühöngtem megint,
És belerúgtam mindenbe, amit csak értem
Vérzett a Pisti orra,
Azt mondták megütöttem, de nem emlékszem
Elsötétült előttem minden
Rám szállt a szürke köd,
Nem volt többé uralmam
a kezem, a lábam fölött

Egy tornyot építettem ma az óvodában
Magasat, óriást, gyönyörűt
De végül, hiába vigyáztam rá, ma is összedőlt
Leomlott az egész újra meg újra
Én pedig belerúgtam abba a kisfiúba
Betőrt a feje, és vérzett az orra
Én pedig ütöttem őt egyre
Mintha csak ő tehetne róla
Mert ma is elsötétült előttem minden
Egyszer csak rám szállt a szürke köd
És többé már nem volt uralmam
a kezem, a lábam fölött

Egy tornyot építettem ma az óvodában
Magasat, óriást, gyönyörűt
Aztán egyszer csak elsötétült előttem minden
És minden, minden összedőlt.

Beküldve:

Pöttyös harisnya

Ma csak azért is a szakadt harisnyámat vettem fel az óvodába,
Azt a piros-fehér pöttyöset,
Amiben olyan a lábam, mint egy hatalmas katicabogár,
És amire azt mondta a Dani, hogy úgy nézek ki benne,
Mint egy ronda óriás Túró Rudi.
Úgy utálom a Danit!
Mindig csak csúfol, és meghúzza a hajamat.
Tegnap is összefirkálta a rajzomat,
Majd széttépte, és a padlóra dobta.
Az óvónéni meg azt mondta,
Hogy a Daninak most nehéz,
Hagyjuk őt békén picit,
És legyünk vele türelemmel.
Pedig szép színes pillangók voltak a képen,
Amit anyának szerettem volna,
És virágok is voltak rajta, illatosak,
És összefirkálta rútul, és széttépte, majd a földre dobta,
És verekszik is mostanában sokat,
Nekem is meghúzta a hajamat!
És csúfolt is undokul!
És utálom őt nagyon!
És tudom, hogy most lett árva,
És hogy most szegény idegenek között,
De én akkor is szerettem a piros-fehér pöttyös harisnyámat,
Ami miatta szakadt ki, amikor ellökött,
Mert azt mondta, hogy ronda dagadt Túró Rudi vagyok benne,
Aki senkinek se kell, és akit senki se szeret,
És hogy a rajzom is ocsmány,
És összefirkálta feketével, majd széttépte,
És a földre dobta,
Pedig azt az anyukámnak!
És utána meghúzta a hajamat!
Én pedig sírtam, mert fájt nagyon,
De az óvónéni azt mondta,
Hogy hagyjuk őt most békén,
Legyünk türelemmel,
Mert nagyon nehéz neki,
Hogy most lett szegény árva,
De nekem akkor is fáj, amit csinált,
És mindent el fogok mondani,
Ha bejön végre az anyukája.

Beküldve:

Ma nagy vagyok

Ma egyedül jöttem el az óvodába
Mert anya fáradt volt, és a kanapén aludt
Tegnap este sokáig énekelt kint a konyhában
Táncolt, sírt, és zenét hallgatott
És hangosan csörögtek lent a földön mind az üres üvegek,
És eltört a kedvenc tányérom is, a legó pókemberes.

Ma egyedül jöttem el az óvodába
Mert anya fáradt volt, és a kanapén aludt
Sokat szomorú mostanában
Mióta apa elment, és magunkra hagyott
Anya azt mondja, hogy minden összedőlt,
Hogy vége van mindennek
Hogy apa nem jön haza többet
Mert talált egy fiatalabbat, szebbet.

Ma egyedül jöttem el az óvodába
Mert anya fáradt volt, és a kanapén aludt
Tegnap este sokáig énekelt kint a konyhában
Táncolt, sírt, és zenét hallgatott
Nekünk azt mondta, hogy feküdjünk le aludni
Hogy most nincs ereje velünk foglalkozni
Pedig rajzoltam neki egy traktort is, pirosat
Mert ez a kedvenc színe
De meg se nézte, mert csupa könny volt a szeme.

Ma egyedül jöttem el az óvodába
Mert anya fáradt volt, és a kanapén aludt
Tegnap este sokáig énekelt kint a konyhában
Táncolt, sírt, és zenét hallgatott
És hangosan csörögtek lent a földön mind az üres üvegek,
És eltört a kedvenc tányérom is, a legó pókemberes
Amit még nagyitól kaptam mielőtt angyalszárnya lett
Mielőtt apa elment, és mindennek vége lett
Pedig én rajzoltam anyának egy traktort is, egy pirosat
De ő csak sírt tovább, és rátette a borospoharat.

Beküldve:

Ma nagyon rossz voltam

Ma egész nap a jöttödre vártam,
Pedig nagyon rossz voltam az óvodában
Nem akartam, tudom, megígértem
De végül ütöttem-vágtam, akit értem
Csúnyát mondtak a kis Katikára,
Meg hogy neki nincs is lába
Meg hogy nincs ki mind a négy kereke
Pedig tolókocsiban ül, és nevettek rajta, hogy hehe
És hogy Julika néni is csak a fejét rázta
Hogy nem mondunk csúnyát senki húgára
Meg hogy nem tehet róla, hogy baleset érte
És nem tud lábra állni szegényke.

Ma egész nap a jöttödre vártam,
Pedig nagyon rossz voltam az óvodában
Nem akartam, tudom, megígértem
De végül ütöttem-vágtam, akit értem
Csúfolták rútul a kis testvérem
Engem meg elkapott a pulykamérgem
Pedig annyira igyekeztem ma jó lenni, de igazán
Hogy este újra együtt játszhassunk vacsora után
Hogy végre ránk is legyen időd anya
Hogy újra együtt nevessünk, mint mikor még itthon volt apa.
Mikor még nem rakták bele abba sötét földbe
Mikor még nem fulladtunk bele a nyirkos csöndbe

Ma egész nap a jöttödre vártam,
Pedig nagyon rossz voltam az óvodában
Nem akartam, tudom, megígértem
De végül ütöttem-vágtam, akit értem
Mert csúfolták megint a kis Katikát
Hogy nincsen neki lába
Meg hogy az apukámat beletették egy sötét faládába
És hogy nem jön vissza többé, mert ő már halott
Ostobák mind, és a Julika néni is csak hallgatott
Pedig ma annyira igyekeztem jó lenni, de igazán
Hogy este újra együtt játszhassunk vacsora után
Hogy újra együtt nevessünk, mint mikor még itthon volt apa
És el is fogom mondani neki mind, csak jöjjön már haza!

Beküldve:

Az utolsó öt perc

Az utolsó öt percben is itt leszek veled
Csak ülök melletted némán, és fogom a kezed
Nézzük, ahogy megnyúlik a fáradt gyertya lángja
Ahogy a hideg verejték alatt lassan megszárad a párna

Az utolsó öt percben is itt leszek veled
Egymás szemébe nézünk némán, és fogom a kezed
Bús ujjaid hűs érintése, mint apró jégcsapok
S bár örökkön rohan a világ, én most mégis itt vagyok

És az utolsó öt percben is itt leszek veled
És elsimítom, megcsókolom a sajgó sebedet
Nekem nem tisztem feladni az utolsó kenetet
De most itt vagyok Veled, és fogom a kezedet.

Beküldve:

Mint mikor

Mint mikor tövestől kicsavarnak egy fát,
Azonnal még nem érzed a halált,
Még fújja a szél szirmaid, ágaid között madár szökel
Idő kell, míg rájössz, arcod sosem volt a földhöz még íly közel.

Mint mikor tövestől kicsavarnak egy fát,
Azonnal még nem érzed a halált,
Még mosolyogsz, és ontod a világnak illatod,
Idő kell, míg rájössz, hogy jobb ha feladod.

Mint mikor tövestől kicsavarnak egy fát,
Azonnal még nem érzed a halált,
Kellenek hozzá órák, percek, akár hónapok,
Idő kell, míg rájössz, ez már nem a te otthonod.

Mint mikor tövestől kicsavarnak egy fát,
Idő kell, míg megérzed a halált,
Te még szárnyalsz, illatos szél fújja szirmaid,
Majd rád mosolyog a Csönd, és némán hazasegít.

Beküldve:

A legédesebb falat

A vér csak folyik.
A vér csak folyik be az üregekbe.
A vér csak folyik, majd megalvad mind az üregekbe.
Nincs mit tenni,
Az agy nem megműthető.
A vér összenyom folyékony meleg magával
Mindent, mi éltető.

Húsvét van.
Húsvét van, és hosszú volt a böjt.
Húst vesz magához most minden meggyötört.
És rágják fogaik között a húst,
Mely korában élő volt, most halott.
Húst vesz magához Isten is,
Ki korábban élő volt, az anyukám
Most

Halott.

A vér csak folyik
Ünnepek ünnepe
Be mind az üregekbe
Oly hosszú volt a böjt
Összenyom meleg magával mindent
És ők rágják fogaik közt mind a húst
Nincs mit tenni, mondják, nem megműthető
Húst vesz magához most Isten is
Ki korábban élő volt,
Az édesanyám…
Hisz húsvétkor húst eszünk
A vér meg csak folyik szakadatlan
És összenyom meleg magával mindent
…most halott.

S mi a mészárszéken lent maradtak,
Bámuljuk mélán a kék eget.
Vajon annak könnyebb, aki elment?
Vagy annak nehezebb, ki itt rekedt?
Mert a vér csak folyik be mind az üregekbe,
És aki húst vetett, az húst arat.
Anyuci tudd, hogy nem csak számunkra voltál,
Hanem Számára is a legédesebb falat.

Beküldve:

Van, aki azért

Van, aki azért szép, mert bort prédikál
Van, aki azért, mert azt issza
Van, aki azért szép
Mert fürdés nélkül is tiszta
Van, aki a mellén hordozza
Van, aki a karjában
Van, aki Mindenkinél is több
Önmagában

Van, aki azért szép, mert vizet prédikál
Van, aki azért, mert az Ő vizét issza
Van, aki azért szép
Mert mindig a Forráshoz tér vissza
Van, aki a vállán hordozza
Van, aki a hátán cipeli
Van, aki Mindenkinél több
Mégha senki sem hisz neki

Van, aki azért szép, mert vizet prédikál
Van, aki azért, mert a bort issza
Van, aki azért szép
Mert a Tiszta Fèny ragyog belőle vissza
Van, aki a mellén hordozza
Van, aki szállni is engedi
És van, aki Mindenkinél több
És van, aki azért szép, mert hisz Neki!

Beküldve:

Most úgy szeretnélek megcsókolni…

Most úgy szeretnélek megcsókolni,
Mint mikor először tettem ezt
Úgy szeretnélek tudni megérinteni,
Mint mikor még nem ismertelek
Mikor még nem rakódtak ránk a szürke hétköznapok
Mikor rózsaszín volt a világ és édes muzsika a zajok
Most úgy szeretnék hozzád bújni,
Mint annak idején
Mikor még nem volt a világon senki más,
Csak te meg én
És el nem csókolt csókjaink végtelen sora
Most úgy szeretném tenni ezt,
Hogy ne érjen véget soha!
Most úgy szeretnélek megcsókolni,
Mint mikor még nem ismertelek
Hogy forró bizsergés járja át újra egész testemet
Hogy legyen erősebb a bizonyosság a kételyeknél
Hogy tudjam, ajkam nem találhat szentebb helyet ajkaid kelyhénél
Most úgy szeretnélek megérinteni,
Mint mikor először tettem ezt
Hogy hulljak térdre újra és köszönjem meg végtelen szerelmedet
Hogy újra úgy csodáljalak, hogy megint úgy szeresselek
Mint mikor még nem rakódtak ránk a szürke hétköznapok
Mint mikor még nem ismertelek.

Beküldve:

Mint amikor a hideg ideér

Mint amikor a hideg ideér
És megfagy ereimben a vér
Jó lenne még élni hajnalig
Míg az első Fény felhasít
Majd elszállni innen messze
S csak Ő legyen, ki szívemet vezesse
Csak elszállni innen,
Mint aki itt se volt soha
Ne maradjon emlékemnek
Még a legkisebb pora

Mint amikor a hideg ideér
És megfagy ereimben a vér
Jó lenne még élni hajnalig
Táncolni, míg a Fény felhasít,
Majd elszállni innen messze
És csak Ő legyen itt velem
Hogy a Szívemet vezesse!
Ne maradjon emlékemnek
Még a legkisebb pora
S csak Ő emlékezzen rám,
Senki más, soha!

Beküldve:

Pipacspapucs

Pipacspapucsba bújt a hajnal
És szép szikrázó víg szavakkal
Ébresztett, s kelt belém
Mint szélbóklászó költemény
S mint göndör könnyű pára
Felhő habos kapucnijára
Úgy szállott fel a lelkem
Az ég katicabogár pöttyös kabátjára
S ha már havazik, hát legyen színes az a hó
Mint megannyi tarka zizigolyó
És változzon szivárvány ízzé
Ez a hófehér pihetakaró
Mert ma pipacspapucsba bújt a hajnal
És szép szikrázó víg szavakkal
Ébresztett, s kelt belém
Mint szélbóklászó költemény
Míg lelkem, mint könnyű pára
Fölszállott az ég
Katicabogár pöttyös kabátjára.

Beküldve:

Ahogyan az ujjad

Ahogyan az ujjad a pohár hűs köldökéhez ér,
Ahogyan felhevül ereimben az álomittas ér,
Ahogy a sarkad ráfeszül a hidegre csiszolt kőre,
Ahogyan a csipke árnyat olvaszt a perzselő bőrre
Ahogyan párát lehel a bor a szomjazó üveg falára
Ahogyan fény kúszik a térded kíváncsi hajlatába
Ahogyan szétvetett lábaiddal türelmesen ülsz,
Ahogyan a komor széknek súlytalan nekifeszülsz
Ahogyan érintesz, ahogyan moccanatlan hallgatsz
Ahogyan csak nézlek Téged némán, mint egy buta kis mamlasz
És el sem hiszem, ezt a végtelen Csodát
Ami ”csak” egy térd, egy boka, a fény meg a láb!

Beküldve:

Lelkem szövete

Lelkem szövete össze van kötve Veled
Nem lélegezhetem már Nélküled
Láncai vagyunk egymás életének
S ha Te lélegzel, én is Veled együtt élek
Szálanként öltöm Beléd majd mind magamat
Míg oly vastagokká nem leszünk, mint ősi fonalak
(Látod?)
Össze van kötve a Lelkem Veled
Nem lélegezhetem már Nélküled
Láncai lettünk egymás életének
S ha Te egyet lépsz, hát Veled együtt lépek
Szomjazó Lelkem sóvárgja éltető csókodat
Csak általa lesz élő e pamutgomolyag
(Nézd!)
Össze lett kötve Lelkem szála Veled
S ha Te többé már nem vagy, úgy én sem lehetek
Csak csókolj meg inkább, és érints meg újra oly szelíden
S hogy mit hoz majd a holnap, az az Ő gondja legyen!

Mert Sorsom szála össze lett kötve Veled
S ha elengednél is, én akkor is maradnék Neked
Kiszáradt Lelkem csonttá keményedett kérge,
Addig kaparna, éhezne, majd önmagába tépne
Míg fel nem foszlik az az Egy, az a legelső gomolyag
Melynek fonalával, az idők kezdetén, Hozzád kötöttem magamat.

error: Védett tartalom!