Mint mikor

Mint mikor tövestől kicsavarnak egy fát,
Azonnal még nem érzi a halált,
Még fújja a szél szirmaid, ágaid között madár szökel
Idő kell, míg rájössz, arcod sosem volt a földhöz még íly közel.


Mint mikor tövestől kicsavarnak egy fát,
Azonnal még nem érzi a halált,
Még mosolyogsz, és ontod a világnak illatod,
Idő kell, míg rájössz, hogy jobb ha feladod.


Mint mikor tövestől kicsavarnak egy fát,
Azonnal még nem érzi a halált,
Kellenek hozzá órák, percek, akár hónapok,
Idő kell, míg rájössz, ez már nem a te otthonod.


Mint mikor tövestől kicsavarnak egy fát,
Idő kell, míg megérzed a halált,
Te még szárnyalsz, illatos szél fújja szirmaid,
Aztán rád mosolyog a Csönd, és némán hazasegít.

Vélemény, hozzászólás?