Mint a meztelenre olvadt inga
Csöpög a méz a hajlatainkba
S érintkezésünk izzó mezején
Lángol a testünk a Lét peremén
S én kíváncsi ujjaimmal felfedezem
Mi szavakkal el nem mondható
S kívánom, legyen örök, ez a végtelen pillanat
Melynél nem született még eddig szentebb, s igazabb
S csókjaink nedvesen búgó húrjain
Nyelvem táncol ajkad lágy akkordjain
S fölfedezem benned mind a rejtekhelyeket
Határtalanná dagasztva édes Szerelmedet
Mint a meztelenre olvadt inga
Hatolok be égő pólusaidba
Hogy érintkezésünk izzó mezején
Ne maradjon a Világon végül semmi más,
… csak Te meg én!