Embertársi szeretet

Ma arra gondoltam, hogy embertársi szeretet, meg arra, hogy bárhogy is próbálkozik, akkor se leszek idegesebb! Sőt megtalálom magamban a belső béke, mint a szomszédom a körfűrésze! Bizony-bizony Drágáim, kik már nagyon izgultatok, hogy lesz-e a szomszédban télire elég felvágott fa ott, hát lesz, örömmel jelenthetem, kipróbálta ez a drága lélek a körfűrészt, és a képzeletem, hogy mi mindent tudnék én most mondani, kedvest és szépet neki, midőn a délutánom egy körfűrész visító hangja ékesítgeti. Ma arra gondoltam, hogy elcsendesedés, és hogy meditáció, de a szomszédom másképp gondolta, hát nem imádni való!? Ma arra gondoltam, hogy szeretem Uram a humorodat, és nevetni is szeretek de nagyon, de aki vasárnap délutánonként szétázott ajtófélfákat vagdos halomba, az egy igazán nagy ba.om. Na de csitt, hogy is mondhatok ilyeneket, hiszen ma arra gondoltam, hogy embertársi szeretet, no meg arra, hogy elcsöndesedés, mit számít nekem egy kis balga jószomszédi felszisszenés?
Hiszen ha ünnep van, akkor se állhat le az élet, kipróbálta alaposan azt a körfűrészt, de mi a fe…ek!? Mit tehet ő arról, hogy nekem egy hete fáj már a fejem, ez az én ostoba mazochizmusom, egyszer majdcsak elengedem. S hogy a ZIR-traktor a fejemben sehogyan sem tud beállni, attól még neki nem kell a munkával leállni.
Szóval, ma arra gondoltam, hogy embertársi szeretet, és hogy belső béke, és csönd, de nagyon, s hogy mekkora zajt csap ez a drága lélek, nem engedem, hogy felhúzzon, csak hagyom, hogy próbára tegyen a zaj s a fájdalom, mert teher alatt nő a pálma, ha jól tudom.
Szóval ma arra gondoltam, hogy embertársi szeretet, és hogy belső béke, és csönd, és hogy ez az igazi vagyon, s hogyha végre ezt magamban megtalálom, nem fog zavarni semmi sem már ezen a világon.