Boldogság

Ma arra gondoltam, hogy boldogság. Meg arra, hogy szabad a nevetés, sőt kötelező, hogy igenis nagyon fontos, hogy mit adsz magadból a másiknak és a világnak. Ma arra gondoltam, hogy találkozás, meg hogy beszélgetés, hogy játszótér, hogy közös ebéd és hogy friss saláta meg habos kávé, hogy mellé fele-fele süti jár, ami sosem nem fog hizlalni, bizony ám, mert szeretettel, és hogy nem vagy-vagy, hanem is-is egy mérleggel az élet…hogy ezt jól tanuld meg, kérlek…hogy hedonisták vagyunk, és még élvezzük is ezt, de tényleg! Ma arra gondoltam, hogy megengedés és elfogadás. Meg arra, hogy végre találkozás! Ma arra gondoltam, hogy boldogság, meg arra hogy nevetés. Hogy néha a legapróbb hétköznapi csodák emelnek a legmagasabbra, és teszik fel legszebb ajándékaikat lelked polcaira. Ma arra gondoltam, hogy poloska, meg arra, hogy miért is fogtam meg??… hogy eszméletlenül büdi lett tőle a kezem, és hogy az egész kocsi is, de hogy még ennek is lehet örülni, és rajta-rajtam felhőtlen kacagni. Ma arra gondoltam, hogy néha ki kell mondani, hogy “Most állj meg, kérlek!”, és arra, hogy néha valóban meg is kell állni, és szemébe nézni a Szépnek! Ma arra gondoltam, hogy kitárt szárnyakkal sokkal könnyebb repülni, hogy igenis szabad, sőt kötelező nevetni, és szeretni, és hogy szabad örülni és csak lenni. Ma arra gondoltam, hogy találkozás, és arra, hogy hálás és végtelen boldog vagyok, meg arra, hogy bár poloska szagú mindkét kezem, én mégis…mégis csak…boldog kacagok!