Pöttyös harisnya

Ma csak azért is a szakadt harisnyámat vettem fel az óvodába,
Azt a piros-fehér pöttyöset,
Amiben olyan a lábam, mint egy hatalmas katicabogár,
És amire azt mondta a Dani, hogy úgy nézek ki benne,
Mint egy ronda óriás Túró Rudi.
Úgy utálom a Danit!
Mindig csak csúfol, és meghúzza a hajamat.
Tegnap is összefirkálta a rajzomat,
Majd széttépte, és a padlóra dobta.
Az óvónéni meg azt mondta,
Hogy a Daninak most nehéz,
Hagyjuk őt békén picit,
És legyünk vele türelemmel.
Pedig szép színes pillangók voltak a képen,
Amit anyának szerettem volna,
És virágok is voltak rajta, illatosak,
És összefirkálta rútul, és széttépte, majd a földre dobta,
És verekszik is mostanában sokat,
Nekem is meghúzta a hajamat!
És csúfolt is undokul!
És utálom őt nagyon!
És tudom, hogy most lett árva,
És hogy most szegény idegenek között,
De én akkor is szerettem a piros-fehér pöttyös harisnyámat,
Ami miatta szakadt ki, amikor ellökött,
Mert azt mondta, hogy ronda dagadt Túró Rudi vagyok benne,
Aki senkinek se kell, és akit senki se szeret,
És hogy a rajzom is ocsmány,
És összefirkálta feketével, majd széttépte,
És a földre dobta,
Pedig azt az anyukámnak!
És utána meghúzta a hajamat!
Én pedig sírtam, mert fájt nagyon,
De az óvónéni azt mondta,
Hogy hagyjuk őt most békén,
Legyünk türelemmel,
Mert nagyon nehéz neki,
Hogy most lett szegény árva,
De nekem akkor is fáj, amit csinált,
És mindent el fogok mondani,
Ha bejön végre az anyukája.