Hónap: 2022 augusztus

Ma egyedül jöttem el az óvodába
Mert anya fáradt volt, és a kanapén aludt
Tegnap este sokáig énekelt kint a konyhában
Táncolt, sírt, és zenét hallgatott
És hangosan csörögtek lent a földön mind az üres üvegek,
És eltört a kedvenc tányérom is, a legó pókemberes.

Ma egyedül jöttem el az óvodába
Mert anya fáradt volt, és a kanapén aludt
Sokat szomorú mostanában
Mióta apa elment, és magunkra hagyott
Anya azt mondja, hogy minden összedőlt,
Hogy vége van mindennek
Hogy apa nem jön haza többet
Mert talált egy fiatalabbat, szebbet.

Ma egyedül jöttem el az óvodába
Mert anya fáradt volt, és a kanapén aludt
Tegnap este sokáig énekelt kint a konyhában
Táncolt, sírt, és zenét hallgatott
Nekünk azt mondta, hogy feküdjünk le aludni
Hogy most nincs ereje velünk foglalkozni
Pedig rajzoltam neki egy traktort is, pirosat
Mert ez a kedvenc színe
De meg se nézte, mert csupa könny volt a szeme.

Ma egyedül jöttem el az óvodába
Mert anya fáradt volt, és a kanapén aludt
Tegnap este sokáig énekelt kint a konyhában
Táncolt, sírt, és zenét hallgatott
És hangosan csörögtek lent a földön mind az üres üvegek,
És eltört a kedvenc tányérom is, a legó pókemberes
Amit még nagyitól kaptam mielőtt angyalszárnya lett
Mielőtt apa elment, és mindennek vége lett
Pedig én rajzoltam anyának egy traktort is, egy pirosat
De ő csak sírt tovább, és rátette a borospoharat.

Ma egész nap a jöttödre vártam,
Pedig nagyon rossz voltam az óvodában
Nem akartam, tudom, megígértem
De végül ütöttem-vágtam, akit értem
Csúnyát mondtak a kis Katikára,
Meg hogy neki nincs is lába
Meg hogy nincs ki mind a négy kereke
Pedig tolókocsiban ül, és nevettek rajta, hogy hehe
És hogy Julika néni is csak a fejét rázta
Hogy nem mondunk csúnyát senki húgára
Meg hogy nem tehet róla, hogy baleset érte
És nem tud lábra állni szegényke.

Ma egész nap a jöttödre vártam,
Pedig nagyon rossz voltam az óvodában
Nem akartam, tudom, megígértem
De végül ütöttem-vágtam, akit értem
Csúfolták rútul a kis testvérem
Engem meg elkapott a pulykamérgem
Pedig annyira igyekeztem ma jó lenni, de igazán
Hogy este újra együtt játszhassunk vacsora után
Hogy végre ránk is legyen időd anya
Hogy újra együtt nevessünk, mint mikor még itthon volt apa.
Mikor még nem rakták bele abba sötét földbe
Mikor még nem fulladtunk bele a nyirkos csöndbe

Ma egész nap a jöttödre vártam,
Pedig nagyon rossz voltam az óvodában
Nem akartam, tudom, megígértem
De végül ütöttem-vágtam, akit értem
Mert csúfolták megint a kis Katikát
Hogy nincsen neki lába
Meg hogy az apukámat beletették egy sötét faládába
És hogy nem jön vissza többé, mert ő már halott
Ostobák mind, és a Julika néni is csak hallgatott
Pedig ma annyira igyekeztem jó lenni, de igazán
Hogy este újra együtt játszhassunk vacsora után
Hogy újra együtt nevessünk, mint mikor még itthon volt apa
És el is fogom mondani neki mind, csak jöjjön már haza!