Hónap: 2022 június

Ma arra gondoltam, hogy állhatatosság, és arra, hogy Isteni nyugalom, hogy rajtam áll a döntés, hogy éltem fehér lapján a kontúr vonalakat milyen színekkel töltöm ki, hogy mi legyen benne a tartalom. Ma arra, hogy minden düh, harag és fájdalom közelebb visz a halálhoz, amiképpen minden csók, ölelés, és szeretés is közelebb visz a halálhoz. Hogy rajtam áll, milyen színekkel töltöm az életem tele, hogy lehetek bátor szivárvány is, nem csak szürke és fekete. Ma arra, hogy állhatatosság, hogy igenis álljunk bele, hogy a szabad akaratnak ez is a védjegye. Hogy bár a fájdalom elkerülhetetlen, de a szenvedés elkerülhető, hogy az Isteni Kegyelem radírjával magunkból mindez kitörölhető. Hogy át lehet színezni boldog sárgára, szerelem pirosra, égszínkék alázatra, zöld nyugalomra. Mert minden egyes megvetés, vágás és ítélkezés közelebb visz a halálhoz, amiképp minden jó érzés, jó akarat és megbocsájtás is közelebb visz a halálhoz. Mert éltünk Tabula Rasa vászonán mi vagyunk a festő mesterek, mi döntjük el, hogy ki és mi fér bele a képünkbe, és mi az, ami már nem megengedett. Amiképp a legkisebb mag is tudja, hogy platán lesz belőle, vagy bükk vagy berkenye, nem ellenkezik a már előre megrajzoltal, hanem állhatatos alázattal nő bele, és kitölti önön magával a kontúr vonalat, mert minden apró sejtjében tudja, hogy mi a feladat. Mert minden egyes bántás, kétség és közöny közelebb visz a halálhoz, amiképp minden jó szó, csend és hála is közelebb visz a halálhoz. Hogy nem csak minden fáradt szürke, vagy kátrány fekete, hogy lehet más színekkel is az életünk tele. Ma arra gondoltam, hogy állhatatosság, és arra, hogy Isteni nyugalom, meg arra, hogy rajtam áll a döntés, hogy éltem fehér lapján a kontúr vonalakat mivel töltöm ki, és hogy mi lesz bennem a tartalom. Hogy mit fogok magamban hordozni, és hogy magamból át mit adok, mert az utam végén így is úgy is el fogok jutni a halálhoz, de addig is míg élek, választhatok.