Ma arra gondoltam, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek, és hogy minden rossz felett győz a szeretet, hogy mindegy meddig tart, és hogy mennyire nehéz, mindig csak egy imára van az igaz menedék! Ma arra gondoltam, hogy kinek szívében nincs hála és alázat, csak az lehet boldogtalan, hogy kinek kőből van a szíve, az szegényebb, mint egy hajléktalan. Ma arra gondoltam, hogy a Mindenhatónak isteni a humora, hogy számára minden olyan természetesen egyértelmű, és soha semmi sem lehetetlen, vagy fura. Ma arra gondoltam, hogy emlékszel Kedves, mikor a meleg nyári Nap simogatta a testünket, meg arra, hogy van olyan, hogy végtelen a szeretet, hogy pironkodva sóhajtoztak a kacska fellegek egymásra borult szerelmes ajkaink, s fejeink felett, és önfeledt kacagtunk, mert azt is lehetett, mert akit a Jóisten a legjobban szeret, azok a boldog szerelmesek. Ma arra gondoltam, hogy a gödör alja az csak egy trambulin, ahonnan aztán majd jó magasra ugrani lehet, s ha jó erősen elrugaszkodom, akár egészen az Égig repülhetek, hogy nem vagyok kiszolgáltatva többet, és én irányíthatom a sorsomat, s ha vállamra szállna egy édes kövér katica, akkor bizony most ő is velem együtt bólogat! Hogy elég volt a megfelelni akarás és a kiszolgáltatottság, ma arra gondoltam, itt a legfőbb ideje élni téged Élet, és hogy végre újra a sarkamra állás! Ma arra gondoltam, hogy elkezdek újra boldog élni, mert Isten útjai kifürkészhetetlenek, hogy a gödör aljáról, a trambulinról akár egész az Égbe szökhetek, hogy felhőből gyúrhatok otthont, szivárványból takarót és Napsugarakból szőnyeget, s bármi is lehetek, akárhogy dönthetek, ha szeretet van a szívemben, és Ő fogja a kezemet, vezeti lépteimet, többet el nem tévedhetek. Ma arra gondoltam, hogy minden rossz fölött győz majd a szeretet, hogy imádom a meglepetéseket, ahogyan rám néz, ahogyan nevet, és hogy bármilyen kilátástalan, hideg, kemény vagy nehéz, mindig csak egy bátor lépésnyire, egy őszinte imára van az igaz Menedék!
Csordás Vanda Clio