Alkotás-Csönd-Szavak

Ma arra gondoltam, hogy szeretek alkotni, és hogy írni is, de nagyon, és hogy szeretem a csöndet, ami írás közben körülvesz, hogy szeretem, amikor maguktól, vagyis Tőle bennem megszületnek a szavak, és hogy minden egyes újabb írás úgy érkezik meg hozzám, mint éltető tavasz! Szeretem az éjszaka csöndjét, amikor alszik már az egész város, és csak én vagyok fönt egyedül, hiába vagyok fáradt és álmos. Szeretem, mikor magához von, és amikor körülölel, szeretem, mikor nem kell más törődnöm semmivel, csak hogy csatorna, vagy hogy íródeákja legyek, szeretem az érzést, amikor beleremegek, amikor úgy folynak át ujjaim alatt a szavak, hogy nincsen már bennem semmi gondolat. Ma arra gondoltam, hogy szeretek alkotni, hogy szeretek írni, mikor leszáll az est, és hogy olyan nagyon szeretem a csöndes Budapest. Meg arra, hogy milyen jó is lenne mindig alázatosnak lenni, hogy többet kellene hallgatni, és kevesebbet beszélni. Hogy hagyni csak, hogy körbe öleljen és ringasson el csöndesen, ma arra gondoltam, hogy szeretem, mikor Ő vezeti a kezem! Ma arra gondoltam, hogy ez mekkora Ajándék, és hogy ez bizony már szerelem, és hogy semmi rossz nem történhetik meg, ha Ő itt van velem. Ma arra gondoltam, hogy szeretek alkotni, és írni is, de nagyon, és hogy mindez csak rajtam múlik, ha elég alázatos vagyok, és hagyom…