Megérkezés-elindulás

Ma arra gondoltam, hogy megérkezés, meg arra, hogy búvárkodás, meg hogy korán kelés, mert át kell adjuk a lakást, mert jönnek az új lakók, és nekik a nyaralás. Ma arra gondoltam, hogy elengedés, és hogy reggeli készítés és főtt tojás. Hogy imádom a tengert, amikor hullámzik és akkor is, mikor csöndes, és arra gondoltam, hogy kompon utazás. Ma arra gondoltam, hogy bárcsak meztelenül, együtt a halakkal ott mélyen bent, meg arra, hogy buta gyávaság, hogy még mindig csak monokiniben merek, no de majd jövőre, vagy majd legközelebb, és bárcsak tovább és kürtös kalács. Ma arra gondoltam, hogy elengedés, és arra hogy hazautazás, meg arra, hogy milyen jó is lenne még, meg arra, hogy maradni akarás. Ma arra gondoltam, hogy nem akarok újra Budapesten, és hogy zajos, hangos, koszos és nehéz, és hogy jó itt ez a mély csönd, a hegyek, a pihenés, a hulló csillagok és a búvárkodás. Ma arra gondoltam, hogy megérkezés, meg arra, hogy kocsiban éneklés és olvasás, és hogy többet már nem gyávaság! Hogy ott az otthonom, hova a szívem húz haza, de hát mégis csak útnak indulás. Ma arra gondoltam, hogy jó itthon, és arra, hogy “szeretlek”, és hogy hálás vagyok a barátokért, értetek, akikért érdemes, akikért van megérkezés, és van miért, és van erő hozzá, hogy elindulás!
Ma arra gondoltam, hogy megérkezés, hogy újra itthon, ma arra gondoltam, hogy elindulás…