Hónap: 2017 augusztus

Ma arra gondoltam, hogy boldogság. Meg arra, hogy szabad a nevetés, sőt kötelező, hogy igenis nagyon fontos, hogy mit adsz magadból a másiknak és a világnak. Ma arra gondoltam, hogy találkozás, meg hogy beszélgetés, hogy játszótér, hogy közös ebéd és hogy friss saláta meg habos kávé, hogy mellé fele-fele süti jár, ami sosem nem fog hizlalni, bizony ám, mert szeretettel, és hogy nem vagy-vagy, hanem is-is egy mérleggel az élet…hogy ezt jól tanuld meg, kérlek…hogy hedonisták vagyunk, és még élvezzük is ezt, de tényleg! Ma arra gondoltam, hogy megengedés és elfogadás. Meg arra, hogy végre találkozás! Ma arra gondoltam, hogy boldogság, meg arra hogy nevetés. Hogy néha a legapróbb hétköznapi csodák emelnek a legmagasabbra, és teszik fel legszebb ajándékaikat lelked polcaira. Ma arra gondoltam, hogy poloska, meg arra, hogy miért is fogtam meg??… hogy eszméletlenül büdi lett tőle a kezem, és hogy az egész kocsi is, de hogy még ennek is lehet örülni, és rajta-rajtam felhőtlen kacagni. Ma arra gondoltam, hogy néha ki kell mondani, hogy “Most állj meg, kérlek!”, és arra, hogy néha valóban meg is kell állni, és szemébe nézni a Szépnek! Ma arra gondoltam, hogy kitárt szárnyakkal sokkal könnyebb repülni, hogy igenis szabad, sőt kötelező nevetni, és szeretni, és hogy szabad örülni és csak lenni. Ma arra gondoltam, hogy találkozás, és arra, hogy hálás és végtelen boldog vagyok, meg arra, hogy bár poloska szagú mindkét kezem, én mégis…mégis csak…boldog kacagok!

Ma arra gondoltam, hogy embertársi szeretet, meg arra, hogy bárhogy is próbálkozik, akkor se leszek idegesebb! Sőt megtalálom magamban a belső béke, mint a szomszédom a körfűrésze! Bizony-bizony Drágáim, kik már nagyon izgultatok, hogy lesz-e a szomszédban télire elég felvágott fa ott, hát lesz, örömmel jelenthetem, kipróbálta ez a drága lélek a körfűrészt, és a képzeletem, hogy mi mindent tudnék én most mondani, kedvest és szépet neki, midőn a délutánom egy körfűrész visító hangja ékesítgeti. Ma arra gondoltam, hogy elcsendesedés, és hogy meditáció, de a szomszédom másképp gondolta, hát nem imádni való!? Ma arra gondoltam, hogy szeretem Uram a humorodat, és nevetni is szeretek de nagyon, de aki vasárnap délutánonként szétázott ajtófélfákat vagdos halomba, az egy igazán nagy ba.om. Na de csitt, hogy is mondhatok ilyeneket, hiszen ma arra gondoltam, hogy embertársi szeretet, no meg arra, hogy elcsöndesedés, mit számít nekem egy kis balga jószomszédi felszisszenés?
Hiszen ha ünnep van, akkor se állhat le az élet, kipróbálta alaposan azt a körfűrészt, de mi a fe…ek!? Mit tehet ő arról, hogy nekem egy hete fáj már a fejem, ez az én ostoba mazochizmusom, egyszer majdcsak elengedem. S hogy a ZIR-traktor a fejemben sehogyan sem tud beállni, attól még neki nem kell a munkával leállni.
Szóval, ma arra gondoltam, hogy embertársi szeretet, és hogy belső béke, és csönd, de nagyon, s hogy mekkora zajt csap ez a drága lélek, nem engedem, hogy felhúzzon, csak hagyom, hogy próbára tegyen a zaj s a fájdalom, mert teher alatt nő a pálma, ha jól tudom.
Szóval ma arra gondoltam, hogy embertársi szeretet, és hogy belső béke, és csönd, és hogy ez az igazi vagyon, s hogyha végre ezt magamban megtalálom, nem fog zavarni semmi sem már ezen a világon.

Ma arra gondoltam, hogy megérkezés, meg arra, hogy búvárkodás, meg hogy korán kelés, mert át kell adjuk a lakást, mert jönnek az új lakók, és nekik a nyaralás. Ma arra gondoltam, hogy elengedés, és hogy reggeli készítés és főtt tojás. Hogy imádom a tengert, amikor hullámzik és akkor is, mikor csöndes, és arra gondoltam, hogy kompon utazás. Ma arra gondoltam, hogy bárcsak meztelenül, együtt a halakkal ott mélyen bent, meg arra, hogy buta gyávaság, hogy még mindig csak monokiniben merek, no de majd jövőre, vagy majd legközelebb, és bárcsak tovább és kürtös kalács. Ma arra gondoltam, hogy elengedés, és arra hogy hazautazás, meg arra, hogy milyen jó is lenne még, meg arra, hogy maradni akarás. Ma arra gondoltam, hogy nem akarok újra Budapesten, és hogy zajos, hangos, koszos és nehéz, és hogy jó itt ez a mély csönd, a hegyek, a pihenés, a hulló csillagok és a búvárkodás. Ma arra gondoltam, hogy megérkezés, meg arra, hogy kocsiban éneklés és olvasás, és hogy többet már nem gyávaság! Hogy ott az otthonom, hova a szívem húz haza, de hát mégis csak útnak indulás. Ma arra gondoltam, hogy jó itthon, és arra, hogy “szeretlek”, és hogy hálás vagyok a barátokért, értetek, akikért érdemes, akikért van megérkezés, és van miért, és van erő hozzá, hogy elindulás!
Ma arra gondoltam, hogy megérkezés, hogy újra itthon, ma arra gondoltam, hogy elindulás…