In memoriam T.M.S
Finoman lepi be a por a bútorokat
S csak száll könnyeden, mint óvatos zuhatag
S kokárdáját a szélnek messzi fújja az ég
Ősz hajszálaimból a vér kiszökött már rég
S koppanó mosolyát bőröd illatának
Magamra festem gyolcsba szőtt ruhának
S édes pántlikáját a semmittevésnek
Őrzöm képeit a dicső felismerésnek
S lábnyomát, mi moccanna a feneketlen éjnek
Átadom magamat az üdvözítő kéjnek
S táncot járnak bennem a vidám hit színek
S csak száll a por szobámban
De én már nem hisztizek
Ajtódban levetem meztelenre fáradt testem
S a küszöbön pihenő fehér cipődre ejtem
És csak szállok könnyeden, mint óvatos zuhatag
S belepem szobádban a néma bútorokat.