In memoriam T.M.S
Megállni kész az idő
Egyhelyben toporog
S mint kucsmától a veríték
Tőled úgy távolodok
Ajkaimtól elszalad
A rőt idő pora
S hogy mi egyszer Egyek voltunk
Már nem jő’ vissza soha
Ujjainkról lehulltak
Az együttlétlevelek
S ha fogam húsomba harap is
Nem leszek többé neked
Őszbe fulladt nyarunknak
Piros köpenyét
Összetörte a nemlét ökle,
Mint egy marék venyigét
S ha mosolyom és táncom is
Egyszer nem lenni szenderül
Csönd és Béke hűs magánya
Bennem majd végleg egyesül.